Tavaly, egy júliusi, trópusi hőségtől olvadozó napon fölkerekedtem, és elmentem Pintérékhez, ahol, többek között, ezt a kékáfonya lekvárt is vásároltam. Mikor hazaértem, azonnal csináltam 3 evőkanál lekvárból egy liternyi frissítő turmixot. 20 perc alatt megittam, és utána már nem éreztem a meleget - bio légkondi. Ha jól emlékszem, ehhez a lekváromhoz az elmúlt egy évben csupán két-három alkalommal nyúltam, hogy olykor-olykor kenyérre kenve is élvezhessem a különleges, eredeti ízt. A lekvárt nem a hűtőben, hanem az egyik konyhai szekrényben tároltam, ugyanis - állítólag - a valódi, természetes eljárással elkészített, gyümölcslekvárt még a hosszantartó nyári kánikula sem tudja megviselni. Ma - majd egy év után(!) - újra elővettem a szekrényből ezt a lekvárt: lenyűgözően friss, természetes volt az íze, illata. Ugyanolyan, mint akkor, amikor a turmixkészítés közben belekóstoltam. Miközben az ikszipszilon boltban vett kutykurutyzé, tartósítószerekkel megbotránkoztatott "nagymama lekvár(ja)" /melyik nagymamáé?/ már néhány hét után, még a hűtőben tárolva is penészedésnek indul, ez a kékáfonya lekvárom mágikus erővel tartotta meg ízét, élvezeti értékét. Na akkor benyomom most azt a két szelet kenyeret...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése