Emlékszem, hogy 10-12 éves koromban egy szép májusi napon sétáltam haza a boltból (Piliscsabán), és a buszmegálló közelében megálltam egy rövid időre, mert furcsa hangra lettem figyelmes. A buszmegálló mögött, a főút közelében szép rét terült el akkoriban. Az ideiglenesen itt állomásozó szovjet csapatok egyik magas rangú tisztje érezte szükségét annak, hogy a megállótól 5 méterre (nem messzebbre) eltávolodjon, majd előkotorászta a nagy októberit, és friss sugárral köszöntötte a tavaszt. Rögvest utána a nagy októberijét tartó kezével az orrához nyúlt, és, mivel nem volt pézsé nála, az ujjaival azon nyomban megoldotta a tiszta levegő akadálymentes áramlását is: az agyáig felszívta a taknyot, majd a turhát egy egészben juttatta a száján és orrán keresztül a földre. Tisztes csattanással terült el az anyag a pitypangos réten... Én kicsit meglepődtem, mert nem gondoltam, hogy ezt a kiemelkedő színielőadást dolby sztereóban fogom hallani a többi járókelővel együtt. Tudtam, nekem nem így tanították otthon, de ballagtam tovább, nemsokára úgyis ebéd...
Kerényi Imre turhás böfögése Alföldi Nemzetijéről "... csak nem a buzikról fog szólni, hanem a szerelemről. Meg a barátságról. Tetszik érteni?..." az előbbi kis történetet juttatta eszembe. És ezek után fognak/akarnak majd szólni ők a szerelemről meg barátságról? Szerelem, szerelem..., ... már megint csak akarok egy jó nagyot... Lehet, Kerényinek imponálna az a szovjet tiszt. Nosza, akkor fogjatok kezet egymással, továrisi!
Kerényi Imre turhás böfögése Alföldi Nemzetijéről "... csak nem a buzikról fog szólni, hanem a szerelemről. Meg a barátságról. Tetszik érteni?..." az előbbi kis történetet juttatta eszembe. És ezek után fognak/akarnak majd szólni ők a szerelemről meg barátságról? Szerelem, szerelem..., ... már megint csak akarok egy jó nagyot... Lehet, Kerényinek imponálna az a szovjet tiszt. Nosza, akkor fogjatok kezet egymással, továrisi!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése