Pocok Pocak nélkül

- Te, figyelj, menjünk be a Pocokba, igyunk meg egy sört, amíg meg nem érkezik a busz! - ajánlotta egy csoporttársam 2000 nyarán az Árpád hídnál, amikor a buszpályaudvarra értünk.

Ahányszor csak az Árpád hídi buszpályaudvaron járok, mert véletlenül Piliscsabára kell mennem, és tekintetem rátéved erre a kis presszóra, mindig eszembe jut volt csoporttársam ajánlása. Azóta viszont soha nem tértem be a Pocokba könnyű tavaszi vagy nyári ejtőzésre. Lehet, ebben a tudatalattiba besurranó másik vendéglátóipari egység föltűnésének is nagy szerepe volt. Ezt az új helyet közvetlen a Pocok mellett húzták föl, és a Pocak neve kapta. Pocak még néhány évig viselte a nevét, aztán örökre eltűnt: ma már hűlt helyének hűlt helye sincs többé. Hiába, a konkurencia az konkurencia, hiszen minden magára adó vendéglátóipari egység igyekszik kiemelkedni a környezetében működő többi hely közül, szerencsésebb esetben talán hivatkozási ponttá is feltornássza magát, ezzel hosszú időre megfosztva a feltörekvő, ifjú titán vetélytársakat attól a lehetőségtől, hogy a helyébe lépjenek. A Pocok tehát sikeresen megőrizte pozícióját, de renoméját - agyafúrt módon - mégis kikezdte, ha meg nem is tépázta, a szomszédban egykoron működő Pocak nevű vetélytárs. A furfangos Pocak-tulajdonos annak idején ugyanis abból indulhatott ki, hogy egy majdnem Pocok (vagyis Pocoknak tűnű Pocak) már könnyen összetéveszthető az igazi Pocokkal: egy 'a' betű felett még pillanatok alatt átsiklik a mélabús tekintet... Főképp azért is, mert a törzsvendégkör egy markáns része naponta többször is sejtelmesen homályos tekintettel, de szigorú, mérnöki pontossággal kimért léptekkel igyekszik lelkiismeretesen bemérni az őt megillető délelőtti és délutáni sziesztának évek óta kiszemelt helyiséget... Amikor azonban "folyadékkal élő" hőseink a helyszínre érnek, hogy a napi problémáktól és folyadékoktól kissé nyugtalanná zavart elmével fogadják be a két, egymástól csupán néhány méternyire álló feliratot 'Pocok presszó --- Pocak presszó' (egykutya?), akkor lehet, hogy ha először a Pocakra pillantanak, akkor rögvest oda is lépnek be, és így ők már nem csupán az alkohol, hanem egy ravaszdi fogás aldozatai is. A Pocokba indultak, és akarva-akaratlan a Pocakba érkeztek. És ha már egyszer bent vannak, onnan ki nem jönnek egy darabig, hanem boldogan fogadják el a feléjük közeledő pincérnő előzékeny mosolyát: - Mit parancsolnak, urak?

Ilyenkor a munkásosztály hőse megtorpan egy pillanatra, majd inkább kéri várva várt sörét. Ám mielőtt fölocsúdna, és végre kapiskálni kezdené a rendszer hátulütőit, már a Pocak rabja. Másnap talán figyelmesebb lesz, és nem véti el törzshelyének bejáratát, hisz a hűség nagyon fontos, nem szabad engedni a másik hamis csábításának. De ha mindennap "másnap", akkor nehéz a választás. No, a Pocak megszűnése végre pontot tett a problematika végére. A Pocok legnagyobb örömére.