BUSINESS AS USUAL

-      Szia!

-      Szia.

-       A letelepedési kötvényről szeretnék....

-       A letelepedési kötvény lényege, hogy az unión kívüli, úgynevezett harmadik országból érkező befektetők, akik legalább 300 ezer euró névértékű, erre a célra kibocsátott, ötéves futamidejű államkötvényt vásárolnak, a hazai törvények értelmében fél év után letelepedési engedélyt kapnak, amelynek birtokában szabadon mozoghatnak a schengeni övezetben.

-     A barátaim üzleti szándékkal fordulnának Magyarország felé. Ők nem utaznak végig alattomos módon több ezer kényelmes kilométert, mint azok a terrorista hódítók, akiknek a házát állítólag lerombolták otthonukban, és akik ezért Magyarország és Európa ellen fordultak. Az én barátaim pénzt hoznak ide, munkát adnak a magyar embereknek és tiszteletet a kultúrának. Nem piszkosan és fáradtan érkeznek. Ja, és az én barátaim nem követelőznek.

-     Hát ez pompás. Van egy cigarettád?

-    Nem dohányzom. De véletlenül van nálam egy kubai szivar, amely mellett egy bankkártya fekszik, amiről 1 millió eurót át lehet utalni, ha utalni kell. Vagy kettőt, vagy hármat. A barátaim megbízhatóak, nem fáradt arccal rohangálnak az autópályán és a vonatokon. Csendben, diszkréten végzik munkájukat.

-    Köszönöm. Hmm, jó ez a szivar.

-     Szívesen. És tényleg szép ez az átépítésre váró Jégbüfé és Párizsi udvar. No, most indulnom kell a reptérre, mert holnap megbeszélésem van a barátaimmal abban a híres szállodában, amely most Dubai első számú látványossága.

TITKAINK /Pintér Béla és Társulata előadását láttam a Trafóban/

Táncházmozgalom - A.E. Bizottság -  Piros műbőr, combcuppanós sky székeken ülünk a presszóban egy körte mellett - beszervezés - Baccara: Yes, Sir I Can Boogie - Egyéb „titkok” – Kőbányai világos és Róna szénsavas meggy üdítő

Ezekkel kavargunk együtt a nyolcvanas évek elejétől a majd kétórás előadás közben. A napjainkig elnyúló földolgozatlan és tisztázatlan (közel)múlttal, amelyben a jelen-múlt egyre több hazugságról és (nyílt) titokról rántja le a leplet. Vagy takarja be újra azokat.

Végig ott zakatol az agyunkban és szívünkben a (kommunista) hatalom végtelen aljassága, abszurditása, ostobasága és bájos „3T-s kompromisszumkészsége”, amikor a hatalmat megtestesítő pártfunkci, Pánczél elvtárs (Csákányi Eszter – elképesztő alakítás) magába a népdalba köt bele, amely népdal nem átall rendszerellenes gondolatokat ébreszteni a nyugalomra vágyó emberekben a következő sorával:

 „Idegenek, jövevények hagyjátok, hogy én is éljek!”

 Hatalom ugyanis úgy gondolja, a népdalnak ez a sora az ideiglenesen hazánkban tartózkodó szovjet csapatokat illető kritikaként is értelmezhető. A népdal szerzőjét azóta is keresi.

A bámulatos színészi alakítások mellett az is lenyűgözött engem, hogy a (különleges) humor milyen rettentő erővel képes a dolgokat megtisztítani a rájuk rakódott mocskos, egész életünket végigkísérő hazugságoktól, majd újra megmutatni az ember gyermek- és fiatalkorának szépségeit, ellentmondásait úgy, hogy a rendszerbe erőszakolt és ott tönkretett életek alatt fekve mindig meg tudjuk látni azt, amiért érdemes élni. Ahogy Esterházy mondja „A világ bármely rettentő pillanatában, mindig van humor, csak nem mindig találtatik ember hozzá”. 

Azt hiszem, ez az a Nagy Nemzeti Színházi Előadás, amelyet egyre több fiatalnak és öregnek kellene megtekintenie és megemésztenie. A diákok pedig történelemórákon, erkölcstanórákon, főleg az erkölcstanórákon elemezgethetnék az élményanyagot. De ilyen „perverz elképzelés” jó darabig nem fog megvalósulni, mivel az erkölcstanórák előkészítésének, szervírozásának módja igen sok ponton hasonlóságot mutat azzal a viselkedéskultúrával, amelyet a - hatalmat a meleg szarig benyalva kiszolgáló - párfunkcionárius (és számos honfitársunk) is parádés sikerrel sajátított el.

ESZEK - ESZEM

Értesüléseink szerint a minden helyzetben derekasan helytálló nemzeti politikusaink irányadó gondolatait valódi tettekké gyúró 'Nemzeti Szolidaritás Önkéntesek' nevű non-profit kultúrmisszió tagjai (röviden: Önkéntesek) 2015. szeptember 4-én színházi-irodalmi workshopot tartottak, ahol a tagok két, jól elkülöníthető csoportja között kisebb gondolatsegítő vita alakult ki. Ez teljesen érthető, mivel az egyik csoport (röviden ESZEM) azt nehezményezte, hogy a többi Önkéntes (röviden ESZEK) rendszeresen úgy mondja, hogy 'ESZEK', miközben az úgy lenne jó, hogy 'ESZEM', mert így helyes és szép a ragozott igealak. No, erre az ESZEK-csoport tagjai pedig József Attilával jöttek elő, aki azt mondja "Harmad napja nem ESZEK, se sokat, se keveset..."

Sajnálatos módon itt szakadt el a cérna, mert erre az 'ESZEM'-csoport azt kezdte el kiabálni az 'ESZEK'-csoport tagjainak, hogy ne merészeljék soha többé József Attilát a szájukra venni...

Végül a rendőrség közbenjárására sikerült megegyezniük egymással, és megígérték, hogy legközelebb nyugalomban fogják együtt lefordítani a Beatles 'Don't let me down' c. nagysikerű számát angolról magyarra függetlenül attól, hogy 'ESZEK'-et vagy 'ESZEM'-et mondanak.

A rendőrség ennek örül, de miután a speciálisan kiképzett ezredesek meghallgatták a számot, kicsit kételkedni kezdtek a két fél által megígért nyugalmas fordításban, mivel a dalban a 'DO' és 'DOES' furcsa használata miatt várhatóak további súrlódások:

"Nobody ever loved me like she does

Ooh, she does

Yes, she does

And if somebody loved me like she do me

Ooh, she do me

Yes, she does"

/https://www.youtube.com/watch?v=5be9f1FQzRU%2F

NYELVTANFOLYAM ÉS INTERKULTURÁLIS KOMMUNIKÁCIÓS TRÉNING /Ma délig lehet még jelentkezni!/

A bartóki hagyományokra támaszkodva ma este 2x45 perces intenzív kurzust tartunk a budapesti Groupama Arénában. Az első 200 jelentkező különböző kedvezményekben részesül. Ennek részleteiről azonban csak néhány perccel a tanfolyam előtt fogjuk tájékoztatni a szerencsés résztvevőket, hogy a meglepetés még nagyobb legyen. Elképzelhető, hogy a nagy érdeklődésre való tekintettel a kurzus második része a vártnál hosszabb lesz. 

Reméljük, hogy a tanfolyam alatt átélt élmények és a megszerzett ismeretanyag egyre több, a fent említett hagyományokon kívül élő látogatónkat fog arra ösztökélni, hogy hírét vigye e jeles eseménynek a világ minden tájára. Ennek eredményeképpen pedig mi biztosak lehetünk abban, hogy kultúránk soha nem fog a feledés homályába merülni.

Jelentkezési határidő: 2015. szeptember 4., déli 12 óra

Tanfolyam kezdési időpontja: 2015. szeptember 4., 20:45

Tisztelettel:

ASzervezők

Mert ő nem szeretné, ha az unokái az Európai Egyesült Kalifátusokban élnének. Ő nem szeretné. Ő csak a saját parkját szereti. A Föld nevű bolygóról, amelyen több mint 7 milliárd ember él, neki ennyi jött le hirtelen. Most.

A több mint 7 milliárd emberből úgy 2,5 milliárd még mindig alapvető higiéniai feltételek nélkül él a Földön.A maradék több mint 4 milliárdból csak egy elenyésző kisebbségnek van módja arra, hogy Louis Vuitton táskákkal, alligátorbőrből készült cipőkbenfutkározzon, AUDI A8, esetleg Bugatti Veyron típusú gépjárművel furikázzon. Vagy elmenjen vadászni Afrikába, ahol bátran és könnyed kézmozdulattal fizeti ki a készséges és minden bizonnyal rokonszenves szervezőknek a 10-20-30-40... milló forintnak megfelelő összeget a védett rinocérosz és a védett oroszlán becserkészésével és lelövésével járó igazán pazar élmény megszerzéséért.

Lehet nyugodtan a Föld erőforrásait "még proaktívabban" felhasználnI az emberi erőforrásokkal együtt. Aztán lehet még selymes hangon bölcs megjegyzéseket tenni a saját kényelmem minden áron történő megtartásáról, miközben a 600 négyzetméteres villa egyik György-korabeli jacuzzijában pancsizok olyan cuki módon.

És tényleg milyen büdös az a gyerek ott a horgas csőrű madár előtt. Gyomor- és rothadt hússzaga van neki. A madárnak? Nem, a gyereknek.Mi lesz azzal a Boss öltönnyel, ha ez a szag beleivódik a zakó egyik gallérjába, mi, Gizellámédesem?!

NINCSTELENEK /Az SZFE negyedéves színművész osztályának előadása az Ódry Színpadon 2015. február 15-én/

Igen nehezen teljesíthető próbatételnek, merész és izgalmas feladatnak gondoltam a tavaly elhunyt Borbély Szilárd Nincstelenek - Már elment a Mesijás? c. regényéből a mű nagyságához méltó vagy akár azt megközelítő színházi előadást teremteni a negyedéves színművészetisekkel. Féltem, hogy kicsit csalódni fogok. Igazából nem hittem, hogy ezek a fiatal színészek meg tudják-e ugrani a lécet, bírják-e egyáltalán cipelni a regénynek a sötét és végtelen mélybe húzó terhét, a csontig csupaszított, bárdolatlan, kegyelmet és simogatást nem igazán ismerő őszinteséget, azt a valóságot, amelynek földolgozása (vagy annak hiánya?) a kitűnő írót fiatalon, 50 évesen végül a halálba taszította.

A könyv egy előlünk eldugott, mégis mindennapos (és ezért ott, abban a mikrotársadalomban a legtermészetesebb) valóság megrendítő kegyetlenségét  vágja a fogyasztói kényelembe helyezkedett ember arcába. „Ilyen még lehetett? És ez nap mint nap...?” - tesszük fel naivan a kérdéseket a regényt olvasva minden egyes, számunkra borzalmasnak tűnő történéssel való szembesülés során. És minél többször tesszük fel, annál sokkolóbb válaszokat kapunk. A mű nyomasztó és brutális világát azok az adott hely szóhasználatából táplálkozó, érzelemmentes, tényszerű és fájdalmasan részletgazdag, “szakmailag kifogástalan leírások”, “kezelési útmutatók” hitelesítik és nyomatékosítják, amelyek segítségével a fizikai és lelki erőszaktevések borzalma csupán napi rutinná, mintegy természetes dologgá szelídül, egyszerűsödik.

A nagyszerű színészi játék és rendezés meglepő szépséggel szorította az Ódry Színpad padlásának kis terébe és sűrítette bele az előadásba a regénynek ezt a letaglózó, roppant erejét.

A regényből a színpadra felcipelt, a helyi kegyetlen “szokásokba és életvitelbe” merevedett mikrovilág súlya a nézők vállára is ránehezedett. Igaz, sokak számára a színészi játékból csak a felszín jött át, ahogy én ezt érzékeltem az arckifejezésekből és reakciókból, ugyanis a majd félszáz fős, főként fiatalokból (20 és 40 közöttiek) álló közönség tagjai között nem sok olyan embert akadt, aki számára a súlyos gesztusok, a megkerülhetetlen népies hanghordozások mögül tényleg fölsejlett   annak a sajátos, itt-ott fekete humorba csavarodó jelenetekkel “felélénkített” paraszti világnak az igazi arca és nyomorúsága, ami Móricztól már ismerős lehet, de talán Borbély Szilárd művén keresztül itt előttünk vált egyedien hátborzongatóvá. /Lehet, csak az a néhány néző olvasta el a könyvet a darab megtekintése előtt. Ki tudja?/

Ezekből a zárt gondolkodás táplálta vélt és/vagy valós félelmekből, a közösség borzalmas “erkölcsi rendjéből” (ami valójában nem is értelmezhető) szinte magától értődően következik, hogy a közösség tagjai mereven elutasítják az ő “sajátos szabályrendszerükbe” nem illeszkedő embertársaikat és azok élet(vitel)ét. A megtaposott és kővel szétlapított madárfióka, vagy a falhoz csapott kismacska története is erről tanúskodik. Vagy annak funkcionális leírása, hogy miért érdemes a feleslegessé vált, még csak néhány napos kismacskát inkább vízbe fojtani. Hát azért, mert akkor még nem karmol.

A háború borzalmait átélő és mesélő nagypapánál is “csupán” a szuronyhegyre hányt csecsemők élménye verte ki a biztosítékot, a többi dolog az számára elhanyagolható kis kellemetlenség volt.

Móricz visszaköszön és integet egy keveset nekünk a színpadról. Mellette ott áll Borbély Szilárd: egyrészt az a szelíd, félelmekkel teli, bájos kisgyermek, akinek tekintetén még átsüt a boldogság a pislákoló reménnyel együtt, másrészt pedig az a felnőtt, akinek szemében a szelídség és a jámbor türelem mellé immár állandó társként szegődött az életet egy szemvillanás alatt kioltani képes reményvesztettség.

Végül csalódtam az előadásban. Nagyon kellemesen.



P. S. Köszönet a fantasztikus előadásért a színészeknek!

Böröndi Bencének, Dékány Barnabásnak, Dóra Bélának, Jéger Zsombornak, Novkov Máténak, Patkós Mártonnak, Pálya Cintia Pompóniának, Prohászka Fanninak, Somhegy Györgynek, Kókai Tündének, Szabó Sebestyén Lászlónak, Feczesin Kristófnak és Varga Lili Ilonának!

Aztán a rendezőnek, Máté Gábornak!

Végül az osztályvezető tanároknak, Bagossy Lászlónak, Rába Rolandnak és Pelsőczy Rékának!

KÉT FILM (BEBUKOTTAK – KÁIN GYERMEKEI)

Kamaszok 1984-ben Tökölön, a Fiatalkorúak Büntetés-végrehajtási Intézetében (10-15 évet ott lenyomni. Majd újrakezdés. Új-ra-kez-dés?) Aztán három évtized elteltével az újrakezdés eredménye. 

Ez a két nagyszerű riportfilm nekem nem csak a ‘bebukottak’ börtönben megélt mindennapjait meséli el tisztán, kendőzetlenül. Nem a börtönt megjárt elítélteket látom itt, akik a rácsok mögött töltötték el fiatalságuk szép részét, 10-15 évet, és akik három évtized után újra feltűnnek előttünk, most már a börtön rácsain kívül, szabadon (hmm…). Mégis érezni, valahova továbbra is be vannak ők zárva.

Ha nem a felszín fecsegésére figyelünk akkor a Káin gyermekeiben már igazán jól hallhatjuk, miről is hallgat a mély. Lássunk hát bele a kiábrándító és förtelmes valóságba! Igen, azt hiszem az Úr 2015. esztendejének is az az egyik legszembetűnőbb és legemberközelibb intellektuális vívmánya, hogy akinek semmilye sincsen, az nincsen. Nem van. 

A tönkrevert életek ott hevernek a szemünk előtt, halomban. Nincs kiút. Erről megy mostanság a nagy titkolózás. A nagy titkolózás ott van a bársonyszékekbe huppanó fenékben, a titkolózás leple alatt tönkretett életekben. És ott van a “száj elé hulltan pisszt jelző ujjban, nemcsak a rács-szilárdan fölrakott arcvonásban”.

- Elkeserítő üzenet ez, hallja-e, szomszéd, hallja-e, gazduram!
- Tessék?

Ez a titkolózós, reménytelenséggel teli jövőkép tűnik elő néhány felejthetetlen pillanatra a maga döbbenetes fekete bájával a Káin gyermekei egyik jelenetében, az egyik kissrác őszinte, játékos, kényszeredett és még semmit sem sejtő ártatlan mosolyában… A sors fekete humorával együtt ő is magára lesz hagyva. A méltóság lesz talán az egyik leghűbb társa, aki majd mindentől megvédi őt. Csak ettől a kurva élettől nem.

Ja. Mi most itt éppen jobban teljesítünk.

Bóbita, Bóbita táncol. Körben az angyalok ölnek.

GYERMEKEK GYALÁZÁSA

Az alábbi képeken feltűnő 3 főhős Andersen világából került elő, mégis valóságos, élő figurák ők. Mi több, mindennapjaink meghatározó alakjai. A képek nem karikatúrák, vizuálisan talán nem annyira sokkolóak, nem annyira nevettetőek, nem annyira meghökkentőek; a valóságot ábrázolják, annak bármiféle elferdítése, eltúlzása nélkül. Ennek ellenére sokak érzékenységét sérthetik, hiszen – gondolják ezt az érzékenységükben sértettek – a magyar közélet három ilyen szereplője egy vallás nevében, a kereszténységet és a magyar irodalmat felhasználva támadást indított a krisztusi alapértékek ellen. Ugyanis mélyszegénységben lévő gyermekeket a Hiltonban vendégeltek meg, esetleg az ötletet magát is elszántan védték, azt a látszatot keltve, hogy az éhség&nyomorból való kitörés után, előtt, közben már ezek a kis porontyok is megkapják a lehetőséget az élettől – ha megvan bennük az erős családi összefogás igénye (fontos és előremutató eleme ez ma az anyagi javak kemény munkával történő megteremtésének) – ahhoz , hogy feljöjjenek a fővárosba, és alkalomadtán pazar ebédeket fogyasszanak el a Hiltonban, családi körben. A Hiltonban, ahol most még csak vakuk kereszttüzében, gondos erkölcsi intelmek és Nyilas Misi-pakkok kíséretében hallgatják kissé megilletődött arckifejezéssel szónokai(n)kat, akik arról győzködik őket, hogy élvezzék és tapasztalják meg most, itt, mindenki szeme láttára, mi is az a későbbiekben reájuk váró boldogság, ami miatt most itt vannak ők, a mélyszegénységben élő gyermekek. A Nyilas Misi-pakkok nyertesei. Akiket először mutattak be a Hiltonban a nagyközönségnek. Akik ebből a meséből az erkölcsi útmutatók és a fényűző kulináris élvezetek után visszabattyognak majd hosszú-hosszú időre az ő kis való világukba.Hol van ehhez képest a Való Világ és a Big Brother által is kínált, a képen látható szónokok által mélyen megvetett, ’sportkocsi-jóbabanő-csillogás’ boldogságteremtő ereje?A szerencsés válaszadó egy calvadosos csirkét /amelyhez egy 70.000 Ft (borravalóval együtt 100.000) értékű vodka is jár/ fogyaszthat el kizárólag egyedül, két mélyszegénységben élő gyermek mellett.