Áfás számlát kérünk a Nyugati pályudvar egyik jegypénztárában. A pénztárosnak átnyújtjuk a jegyet, ami alapján a számlát elkészíti ő, és közben azt merjük remélni, hogy nem kell majd arra gondolnunk, hogy számlánkat 2013-ban kb. 20, egymástól jól elkülönülő, a 'lassan járj, tovább érsz' - kézműveseket megszégyenítő - igényességgel végzett munkafázis során kapjuk végre kézhez. Természetesen bőven van idő ilyenkor a gondolatok szabadjára engedésére, elidőzhetünk egy keveset az élet múlandóságán, és nyugalomban várakozhatunk, mint Buddha a lótuszlevélen. Zen állapotba suhanásunk után így mindenképpen élvezetes és termékeny irodalmi kalandozásokba kezdhetünk...És egyszer csak, hopp - szűk 8 és fél perc elteltével - a kezünkben a papiros! Mi történt a 8 és fél perc alatt? Nem igazán tudjuk a választ hirtelen, de a számlára rátekintve rögvest kirajzolódik előttünk a történet. Kézzel készítették el a számlát; hoszú keresés után a jegypénztáros úrnak sikerült egy olyan íróeszközt kerítenie, amelyet valószínűleg annak idején Nyilas Mihály, debreceni diák használhatott a reskontó kitöltésekor. Jegypénztárosunk mozdulatában benne volt rohanó világunk emberével szembeni finom, udvarias ellenérzése, valamint a klasszikus értékek iránti mérhetetlen tisztelet. Talán ezért is kanyarította a betűket a számla egyes rubrikáiba jól átgondolt stratégiával, hosszú perceken keresztül. A belefeccolt energia és idő meghozta hát gyümölcsét! A számla biztonságát, egyediségét, többek között, a számlára jól láthatóan ráhelyezett 4 különböző pecsét hivatott szavatolni. Ezek után mi értelme van elektronikus (jegy)rendszerben gondolkodni?
Töltsük ki hát a reskontót, és nyerjünk végre! 370 Ft-nál többet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése