Hajnalban, frissen, ropogósan!
Már-már lehetetlen normális kenyeret kapni. Hiába is járjuk a szuperebbnél hiperebb marketeket, leginkább csak kenyérnek látszó, mesterséges adalékanyagoktól felhizlalt pékárut találunk a polcokon. De azokból széles ám a kínálat!
Ezek a napi tapasztalatok megerősítik a nép egyszerű gyermekét abban az elhatározásában, hogy neki kell a (nem) mindennapi kenyerét nem csupán megkeresnie, hanem néha elkészítenie is, hátha... És nekem bejött a hátha...
Kora hajnalban kiemelem a sütőből a nem mindennapi kenyerem, s tényleg örömmel nézek föl az égre, várva, hogy valaki biztatóan mosolyogjon le rám: igen, ilyen még van! Majd kiteszem ezt a ropogós "énekelő" csodát az asztalra hűlni. Az egyik receptben ugyanis azt olvastam, hogy a hűlni kitett kenyér ropogós héjának pattogásaira azt mondják, hogy 'énekel a kenyér'. Milyen jó is hallgatni ezt! Finom, természetes illatokba bódul bele az egész lakás. Jöhet a kóstoló! Majd betekerem egy finom vászonkendőbe ezt a nem mindennapit, hogy másnap is szinte ugyanolyan ropogósan, frissen tudjam élvezni minden szeletét. No ez az a normális kenyér: szépen lehet szelni, a kenyér belét nem tátongó lyukak tarkítják, kényelmesen lehet rá kenni a vajat, liba- vagy kacsazsírt... És így kerek a világ.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése