2013. augusztus 26., hétfő

Egy délután a 100 évesek között


 
 
 Ha egy üres, nyugodt délután egészen véletlenül eszünkbe jutna elsétálni az egykori Óbudai Gázgyár munkás- és tisztviselőtelepére, ne habozzunk, hanem azonnal kerekedjünk föl, mert egy - a turisztikai látványosságok fősodrába hát nem igazán beletartozó - kis csodavilágba fogunk csöppenni, ahol a természet és az építészet irigylésre méltó összhangot teremt város és falu között, és ez számunkra egy isteni meglepetés ezen a délutánon. 100 éve ez a(z egyik) napi ajándék itt! Csak nem nagyon fedeztük még föl a városnak ezt az igéző "múzeumát". Ugyanis gyakran - előítéleteinktől vezérelve - úgy gondoljuk, hogy a városnak a városközponttól több kilométerre lévő ismeretlen, elhanyagolt részét már kieső, látogatásra érdemtelen helynek kell tekinteni. Mi több, nem létezőnek. És ha ehhez még hozzátapad valami munkás szó is meg gázgyár, no akkor meg végképp... 
 
 

A rendezett porták és a méltósággal teli mágikus platánfák meghittsége tisztelettel lelassítja az odaérkező látogató lépteit, majd nyugalomra és gondolkodásra inti őt. Aztán mégis eszeveszett gyorsasággal leplezi le és tárja föl előttünk ennek a mikrovilágnak a mikromindennapjait a 100 éves történetével együtt. A gondolatok az embert hol a Wekerletelepre, hol pedig Prágába röpítik, ide-oda... Bizony nem kis teljesítmény néhány másodperc alatt ilyen távolságokat beröpülni, és ezt mind ennek a 100 éves, 5-10 perces sétával bejárható volt munkástelepnek köszönhetjük.  





Meglepő a tisztaság, az, hogy eldobott szeméttel nem igazán találkoztam. Így sokkal gördülékenyebben megy a szemlélődés, olykor-olykor a(z egészséges) múltidézés, és nem a múltba révedés. Az egyik ott élő lakó (hívjuk őt Frici bácsinak), akivel beszédbe elegyedtem, azt mondta, hogy itt nagyrészt már csak idős emberek laknak. Nem véletlen hát, hogy ebből a platános-méltóságos-látóhatáron túli intimitásból föl-fölsejlik egyfajta magára hagyatottság érzése. Úgy tűnik, hogy a rendezettség és a békesség ellenére az enyészeté lesz ez a terület is... Frici bácsinak a válaszadás utáni kissé beletörődő, lassú távolodása is ennek a benyomás(om)nak a jogosságát látszik igazolni? Ki tudja...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése