Először csak annyit mondott, hogy távol van a fővárostól. Úgy 200 kilométernyire. Egy gyártelepi vagy 'olajatcserélünkakocsiba' fílinggel körbevett házikóban, és nem is hinném, hogy itt, ez, most, tényleg... Ezért jól gondoljam meg, hogy rászánok-e csaknem egy teljes napot értékes időmből. Majd amikor látta, hogy tétova pillantásokkal próbálok ennél azért erőteljesebb ösztönzést kicsikarni belőle, már úgy folytatta, hogy sejtése szerint olyan élmények közelébe fogok férkőzni, amilyenekről az ember még csak álmodozhatott a hetvenes évek Magyarországán, amikor megtekintette a 'Szindbád' c. filmet, és a 'húsleves-jelenet' láttán egyszer s mindenkorra megtanulta, hol is érdemes keresni az élet értelmét. Szem kitágul, száj nagyra nyílik, aztán lélegzés: be, s ki, be, s ki, egyre gyorsabban, egyre hevesebben. "Baby, I'll take you to the top" - énekli a Rolling Stones. BUMM!
A 'Savanyúkáposztás bárányleves rozmaringos tejföllel' a harmonikus egység mintapéldánya. A savanyúkáposzta, a bárányhús, a rozmaring és a tejföl tökéletes rendben, haptákban várják már, hogy mikor kezdhetik meg egyszerre és ugyanolyan hévvel az ízlelőbimbók megbabonázását. Én pedig csak bámulok magam elé kanállal a számban..., és bátortalanul kezdem el felkutatni a (már előre elképzelt) hibákat az ételemben; de egyelőre semmi... Aztán kötekedni próbálok a levesemmel, be-beszólogatok neki, hogy "Mi van, szidtad az anyukám?!", de nem. Még csak föl sem veszi. Nem találok rajta fogást! /Egyik fogáson sem találtam.../
No, de előítélet ide vagy oda, 'Anyukám mondta' esetében nem tűzforróra hevített, ecettel és egyéb szemfényvesztéssel "feltunningolt" levesről beszélünk. Itt talán maga a Jóisten vigyázta fentről az elkészítés minden egyes fázisát. A második fogás, a 'Zempléni bárány lassan sütve, roppanós zöldségekkel' is hasonló felügyelet mellett készülhetett - és került az asztalomra -, hiszen ebben sem találtam - a mindenben hibát kereső piszkálódásaim ellenére - semmiféle kivetnivalót. A hús olyan omlós, a köret (karamellizált sárgarépa, újkrumpli...) olyan kellemesen roppanósra sikeredett, és a szósz oly természetesen élénkítette fel az ízeket a számban, hogy kezdtem azt hinni, van Isten. Talán most Encsen lakik, és valamelyik dél-franciaországi - Michelin-csillagos - vendéglőből települhetett át hazánkba, hogy a harmóniát, az ízek demokratikus együttlétét itt tanulmányozhassa. Nálunk. Örülök, hogy eljött.
P.S. Ja, a házi málnaszörp (amelyben valódi málna volt, és cukor is legfeljebb csak észrevétlenül sunnyoghatott benne), aztán a leves mellé felkínált valódi házi kenyér is valódi örömérzést okozott nekem.
A 'Savanyúkáposztás bárányleves rozmaringos tejföllel' a harmonikus egység mintapéldánya. A savanyúkáposzta, a bárányhús, a rozmaring és a tejföl tökéletes rendben, haptákban várják már, hogy mikor kezdhetik meg egyszerre és ugyanolyan hévvel az ízlelőbimbók megbabonázását. Én pedig csak bámulok magam elé kanállal a számban..., és bátortalanul kezdem el felkutatni a (már előre elképzelt) hibákat az ételemben; de egyelőre semmi... Aztán kötekedni próbálok a levesemmel, be-beszólogatok neki, hogy "Mi van, szidtad az anyukám?!", de nem. Még csak föl sem veszi. Nem találok rajta fogást! /Egyik fogáson sem találtam.../
No, de előítélet ide vagy oda, 'Anyukám mondta' esetében nem tűzforróra hevített, ecettel és egyéb szemfényvesztéssel "feltunningolt" levesről beszélünk. Itt talán maga a Jóisten vigyázta fentről az elkészítés minden egyes fázisát. A második fogás, a 'Zempléni bárány lassan sütve, roppanós zöldségekkel' is hasonló felügyelet mellett készülhetett - és került az asztalomra -, hiszen ebben sem találtam - a mindenben hibát kereső piszkálódásaim ellenére - semmiféle kivetnivalót. A hús olyan omlós, a köret (karamellizált sárgarépa, újkrumpli...) olyan kellemesen roppanósra sikeredett, és a szósz oly természetesen élénkítette fel az ízeket a számban, hogy kezdtem azt hinni, van Isten. Talán most Encsen lakik, és valamelyik dél-franciaországi - Michelin-csillagos - vendéglőből települhetett át hazánkba, hogy a harmóniát, az ízek demokratikus együttlétét itt tanulmányozhassa. Nálunk. Örülök, hogy eljött.
P.S. Ja, a házi málnaszörp (amelyben valódi málna volt, és cukor is legfeljebb csak észrevétlenül sunnyoghatott benne), aztán a leves mellé felkínált valódi házi kenyér is valódi örömérzést okozott nekem.
